Ígéretemhez híven itt az játék első része.
A zene, hogy hű maradjak magamhoz Depeche Mode-Pimpf/Agent Orange (Music for the Masses,1987)
nem is egy szám, de szerves része egymásnak, sajnos csak külön találtam videót róla....
Ez a muzsika ösztönzött az első bemutatott koreográfiámra,erre varrtam az anyukám Luchnik-ján az első pólómat.
Kíváncsian várom, hogy kit mire inspirál. Az alkotásra hagyok időt, kérlek jelezzétek, ha rövid a határidő, szívesen várok :o).
I.rész vége: 2011.szeptember 15.
Hogy meséljek egy kicsit a zenéről: Pimpf egy náci város volt a hitleri Németországban, amit aztán az amerikai haderő lebombázott, a gyűlölet és az elnyomás érzése lengi be az embert, miközben hallgatja...ennek a szerves folytatása az ugyancsak instrumentális Agent Orange.-ezt az anyagot az amerikai hadsereg alkalmazta a vietnámi háborúban a sűrű dzsungelek lombjának "elégetésére"-szó szerint percek alatt leégeti-leszárítja a leveleket. Ettől a szertől gyerekek ezrei lettek torzszülöttek. Az a dal is a kiszolgáltatottságról szól, de a lágy, lírai melódia, amely végigkíséri az egész "foglalt" jelzést ,reményt jelez, hogy mindenhonnan fel lehet állni, mindenből.
Nekem ez a két dal folytatódna a Never let me down again szólamokkal teletűzdelt Plesure, Little Treasure-rel. Legyen itt elég most ennyi... nem mindenki DM-rajongó... :o)
A Pimpf videóját Anton Corbijn rendezte... ismerős a képi világ? Nem véletlen.....
Az Agent Orange-ról nem találtam hivatalos verziót ,sajnos....de nem csak a gugli, de a Youtube is a barátunk, ugye? :o)
Hallgassátok és fogadjátok szeretettel, talán nem mindenki rajongó, de érdemes megismerkedni ezekkel a zenékkel.
Jó munkát velük, várom a jelentkezéseteket.
A játék menete: készíts képeket, postot a művedhez, értesíts róla és én a határidő lejárta után (2011.09.15) kipostolom a beérkezett pályázatokat. A játékhoz csatlakozni a Facebook profilon is lehet... Esetleg szavazhatunk, kinek miért tetszett. Mit szóltok?
MINDENKINEK JÓ MUNKÁT!!!!!
3 megjegyzés:
idegesen doboltak az ujjai az asztalon. Folyamatosan verték a ritmust. Az ütemet. A szólót, ami a fejében járt. Egyre magasabban, egyre magasabban, egyre feljebb, egyre beljebb, egyre élesebben, egyre sötétebben, egyre intenzívebben járta át az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy mindennek ellenére is szép a világ, s hogy e mögött a folyamatos morgás és intenzív zúgás, ritmus, a dühöngő őrület csendesen visszafogott, féken tartott agyarai mögött ott az élet, ott a mindent elfedő és mindent átfogó, mindent magába olvasztó élet, a szép, napsütéses, vidám élet, vagy az, amelyiket a törpék élnek a bányák vájataiban, vájárok, rakodómunkások, naphosszat egyhangú munkagépek mögött güriző emberek megszokott mozdulatai, de még inkább a bányák, az érckohók, az üvegfúvóműhelyek átizzott, narancsvörös világa, mesevilág, a törpéké is az, kis szomorúmanók ezüstvereteket cizellálnak és könnyeikkel oldják ki a bányák ezüstrétegeit –
hatalmas lovakon hatalmas harcosok rohannak végig a határsávon. Félő, hogy gyilkolni mennek. Olyan indulatok hetvenkednek elő az övük alól és a gyomruk tájáról, amit nehezen tartanak féken még a bőrszíjakkal erősített harci vértek is. Ölni mennek a férfiak. A fejükben ezer élmény, ezer világ ezer válasza.
a férfiak megérkeznek. Hirtelen csend lesz.
a tengerparton vagyunk. Üres, fehér, végtelen homok. Seszínű ég alatt szürke tenger. Vissza akart menni az indulatok világába – ott még érezni lehet, hogy az idegesség mögött lakik a nyugalom.
megtalálni a szépséget az egyhangú csendben.
visszajutni a színekkel átitatott tengerek partjaira.
go. pimpf.
a csendbe dübög az élet szíve.
I want somebody to share.
go. pimpf.
idegesen doboltak az ujjai az asztalon. Folyamatosan verték a ritmust. Az ütemet. A szólót, ami a fejében járt. Egyre magasabban, egyre magasabban, egyre feljebb, egyre beljebb, egyre élesebben, egyre sötétebben, egyre intenzívebben járta át az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy mindennek ellenére is szép a világ, s hogy e mögött a folyamatos morgás és intenzív zúgás, ritmus, a dühöngő őrület csendesen visszafogott, féken tartott agyarai mögött ott az élet, ott a mindent elfedő és mindent átfogó, mindent magába olvasztó élet, a szép, napsütéses, vidám élet, vagy az, amelyiket a törpék élnek a bányák vájataiban, vájárok, rakodómunkások, naphosszat egyhangú munkagépek mögött güriző emberek megszokott mozdulatai, de még inkább a bányák, az érckohók, az üvegfúvóműhelyek átizzott, narancsvörös világa, mesevilág, a törpéké is az, kis szomorúmanók ezüstvereteket cizellálnak és könnyeikkel oldják ki a bányák ezüstrétegeit –
hatalmas lovakon hatalmas harcosok rohannak végig a határsávon. Félő, hogy gyilkolni mennek. Olyan indulatok hetvenkednek elő az övük alól és a gyomruk tájáról, amit nehezen tartanak féken még a bőrszíjakkal erősített harci vértek is. Ölni mennek a férfiak. A fejükben ezer élmény, ezer világ ezer válasza.
a férfiak megérkeznek. Hirtelen csend lesz.
a tengerparton vagyunk. Üres, fehér, végtelen homok. Seszínű ég alatt szürke tenger. Vissza akart menni az indulatok világába – ott még érezni lehet, hogy az idegesség mögött lakik a nyugalom.
megtalálni a szépséget az egyhangú csendben.
visszajutni a színekkel átitatott tengerek partjaira.
go. pimpf.
a csendbe dübög az élet szíve.
I want somebody to share.
go. pimpf.
Szia!!!
Örülök, hogy jelentkeztél, ráadásul egy ilyen szuper írással!
Elgondolkodtató, hogy valóban mindenhol ott lüktet az, amit életnek hívunk, de megfogni, megmagyarázni nem tudjuk....
Köszönöm szépen Neked!
Várlak a következő "játékra", kérlek, ha van kedved vedd fel velem a kapcsolatot a rendelési címen.
Üdvözlettel:
Kata
Megjegyzés küldése